Miért hat a kritika az elmére, úgy, mint egy ideg méreg?

Biztos volt már olyan helyzetben, hogy beszélgetett valakivel és -nem tudta miért, de – egyre rosszabbul érezte magát vele. Ha esetleg jókedve volt, szép lassan elszállt, vagy egyszerűen valami megmagyarázhatatlan ok miatt, egyre rosszabbul érezte magát.
Ki nem szeretné, ha ez nem így működne? Sokkal könnyebb az életet mindig jókedvűen élni, mintsem szomorúan.

Nos, ennek legfőbb oka az, hogy a másik fél, Önt vagy mást, (másokat) vagy helyzeteket, folyamatosan kritizált, ami hatott Önre.
Nézzük a tudomány szerint mi a kritika.

A „kritika: az ítéletalkotáshoz vezető ismeretelméleti, filozófiai fogalom.”…Wikipédia.

Itt az esetünkben, megtoldanám azzal, hogy akkor beszélek kritikáról, amikor az, amit mond a másik, az Önnek negatív, rossz, kényelmetlen érzést ad. Teljesen mindegy, hogy kinek van igaza.

Ahhoz, hogy ez könnyen érthető legyen, az emberi elme rejtelmeibe be kell kacsingatnia.
Nos, induljunk hát el, érdekes lesz és igen – igen hasznos.

/Ha olvasta a „Miért hazudnak a férfiak” tanulmányt, akkor tudja, hogy a könnyen érthetőség kedvéért neveket adok egyes dolgoknak, amik az elme részei. A „tudat alatti elmének” Érző Tóni a neve. Az ö szerepe, hogy adatokat tároljon, mint egy wincseszter egy komputerben.
Az elme logikai részének a neve Okos Otti a RAM. Ezenkívül van egy bíró, akinek csak az a dolga, hogy igazságot vagy a hamisságot, a jót vagy a rosszat, fehéret vagy feketét állapítson meg, akkor amikor kell na és akkor is, amikor nem kell. Ö a meggyőződésünk és a neve Bíró Győző./

Akár Ön is találkozhat Vicces Lajossal aki azt mondhatná Önnek, hogy „nagyon szép az öltöny, amit viselsz, sikkes, elegáns és remekül áll rajtad”. Aztán kicsit gondolkodna és folytatná, „…De ha világosabb lenne a színe, az még jobb lenne, na és a hegyes orrú cipő fiatalít…”
Egy hölgy esetében ugyan ez, csak a szoknyáját érné a kritika.

Mit tett ez a Lajos?
Bújtatottan becsúsztatott egy kritikát. Nehogy örüljön a hallgatóság.
A legtöbb „Lajos típusú” személy nem is veszi észre, hogy kritizál.
Sőt tapasztaltam, hogy a kritikát hallgatók, annyira megszokták a kritikát, hogy észre sem veszik.
Sajnos azonban Okos Otti jelen van és továbbítja az infót Bíró Győzőnek, aki dönt. Igaz vagy nem igaz. Ha igazat ad, akkor csendben továbbítja a dolgot Érző Tóninak, megtoldva egy széljegyzettel, benne az érzelmekkel. Ez együtt tárolásra kerül.
Ha a Győző nem ért vele egyet, akkor utasítja Ottit, hogy valami logikus védekezéssel álljon elő. Innentől kezdődik egy játszma, amiben mindkét fél megsérül.
Ön azért, mert hiába védekezett, Lajos jobban filozofál és meggyőzte az igazáról. Hiába tudja azt, hogy „Ne vitatkozz a hűjével, mert legyőz a rutinjával.” A szálka már ott van, elhangzott és tárolásra került. Tóni éjjel nappal szolgálatban van.
Ha viszont az Ön érvei jobbak, akkor Lajos kap nagyobb találatot, és az Ö Győzője veszteséget tároltat. Egy biztos mindketten megsérültek.

Van még egy igen érdekes bujtatott kritikai terület. Ez a közmondások területe.
Pl.: Apuka mondja a fiának, egy szituációban, hogy …”okos  enged, szamár szenved”. Igaz, mennyire igaz ez a mondás? Ugye Ön is hallotta már.

Ez egy duplaélű gyilkos kritika.

Mit mond a gyermeknek tudat alattijának (Tónijának)?
Ha te okos vagy, akkor engedni fogsz és így elkerülhetted a szenvedést. Majd a másik srác, fog szenvedni, aki a szamár. Csakhogy a gyermek már elég kritikát kapott ahhoz, hogy ne érezze magát elég okosnak. Hiszen tudva lévő, hogy a benne lévő Győző, csak azt ismeri, hogy “okos vagy nem okos” valaki. Elkerülhetetlenül megjelenhet benne a félelem a szenvedés iránt. Aztán később kap még egy – két kritikát és a Győző félelmet, szenvedést ítél, majd elküldi ezt a szituációt is a többi mellé tárolásra a Tóninak.

Bekövetkezhet az is, hogy a gyermek engedni fog, mert nem akar szenvedni. Azonban ha enged, akkor azt a meggyőződése ellenére teszi. Hiszen, a kialakult helyzet ezt várja el tőle. Apu, nem véletlen akarja megtanítsa ezt az okos mondást. Tehát a Győző ezért lelki fájdalmat ítél, hiszen akarata ellenére engedelmeskednie kell  – külső behatásra  -, hogy Ő az ellenkezőjéről van meggyőződve.

Magyarul; ebben a szituációban, akinek mondják ezt a mondást, nem tud jól kijönni a dologból. Nem tudja lelki sérülés nélkül megúszni. Bár általában nem tűnik fontosnak, hogy mit érez a gyerekünk, pedig erről szól az egész gyerekkor. Amikor is megakar felelni nekünk mindenbe, azért, hogy szeressük Őt.

Vagy mondjuk egy anyuka aki azt mondja a gyermekének. „Hányszor mondtam már, hogy vidd le a szemetet. Hűje vagy, hogy nem érted meg?” vagy egyszerűen az indulatától vezérelve megkérdi, hogy “hűje vagy?”
Ez a legbiztosabb ideg méreg. Mindenképpen hat a gyermek idegeire, hiszen az az üzenete, hogy Ö hűje. Amikor ezt sokszor hallja a Győző elkezd úgy ítélkezni, hogy hatására a gyermek egyre furcsább dolgokat tesz. És csak úgy érkeznek ha kell, ha nem, az iskolából a kritikát.

Sokszor hallani mástól, hogy „De hűje vagyok”, mert… – és itt jön az indoklás – otthon hagytam a pénztárcámat és elindultam vásárolni. Mert lementem és fent maradt a kocsi kulcs, vagy a bérlet, vagy a bankkártya…stb. stb.
Most már tudható, hogy az önmagunkkal szemben kimondott kritika az alzheimer kor kialakulásának leggyakoribb oka. A Győző előbb utóbb kifogy az érvekből és különböző kórokat ítél, amit Anti végre hajtat.

Felnőtt korunkra a legtöbb kritikát a szülőktől, barátoktól, tanárainktól kapjuk. Minél közelebb áll hozzánk az illető, – a lelkünkhöz – annál hamarabb elfogadja a Győző a dolgokat igaznak és változtat a meggyőződésén, ami rendszerint fájdalommal jár. Ha ráun, a kritikákra vagy elhiszi, hogy Ö rosszul végzi a munkáját, akkor testi betegséget ítél, hogy védje magát a további kritikáktól.
Jönnek a balesetek, vagy az ágy, a rossz járás, fejfájás, siketség(hogy ne hallja), vakság(hogy ne lássa) és még több száz betegséget felsorolhatnék, aminek a valódi kiváltó oka a jól elhelyezett kritika, ami engem, Önt és mindenkit ér, érhet nap – mint – nap. Bizonyos trükkökkel ezek felfedezhetőek és kezelni tudják a “Beszélgetőtárs” tagjai.

Most jön a kedvencem.
Az „építő jellegű kritika”.
Kérem, ne egyék meg ezt a maszlagot. Ami kritika és rossz érzést vált ki, az a személyiségünk fejlődésében nem pozitív, ha a hatásaira lehet is mondani, hogy „építő jellegű vagy irányú”. Azonban egészen biztos, hogy lehet kritika nélkül is „építő jelleget” adni dolgoknak, mondjuk dicsérettel, okos megfogalmazásokkal.
A kritika az kritika, nincs mellé beszéd a Bíró Győző nem tréfa mester.

A másik kedvencem az „én csak jót akarok neked” kritika. Mondjuk, a barátnője megkérdőjelezi a férje hűségét. Ön rendes és megvédi a párját, de a megjegyzés ott csicsereg a fülében, hiszen a barátnőjének már sokszor igaza volt. A legviccesebb az a dologban, hogy ha nem jön be a jóslat, akkor a barátnőnek lesz kellemetlen érzése és az igaza alátámasztására a Győző úgy dönt, hogy kikezd a kedves férjjel egy gyenge kissé piálós ünnepkor.
Aztán jöhet a következő megjegyzés, persze puszta együttérzésből, hogy …„nem egy nagy szám a férjed az ágyban.”

Nemrégiben vendége voltam egy olyan barátomnak, akinek oktattam a kritika hatásai és azt, hogy hogyan lehet ellene védekezni. A jelenlétemben egy olyan esemény történt, ami igen – igen általános.
A barátom öltönyös fickó lévén a zakóját letette egy szék oldalára, ahol ült.
A feleség megjelent és fennhangon mondta, „Hányszor mondtam már, hogy ne rakd ide a zakódat, a hátánál kocka alakú lesz és ki fog dudorodni”. (A szék támlája kocka volt) Barátom válasza, nevetve, – mert kényelmetlen volt a helyzet – ; „Jó kis kritika, az az igazi” A felesége folytatta, de már hangosabban, „Tele van a tö..m, a visszaszólásaiddal. Ezerszer megmondtam, hogy a kidudorodás meglátszik a kabátodon” a barátom csak ennyit mondott „kettő” A feleség értette a célzást, azt hogy ez volt a második kritika és közölte. „Értsd meg, ez nem kritika, ez tény, amit a te hü..e fejed nem fogad el” Barátom válasza „három” volt. Ezután eljutott a veszekedés „nyolcig” és a feleség részéről egy érdekes szituációig, ami elrohanásban és közben folyamatos szitkozódásban folytatódott.
Gondolom ismerős a jelenet és vélhetőleg hasonlót átélt már Ön is.
Miről van szó?
Mi történt valójában?
A feleség egy rendszerető, precíz hölgy, kissé magába forduló (persze a férjével szemben nem)
A férj nyitott, vállalkozó, mondhatni szétszórt. A kívülálló szerint lehetne így megítélni, de ha együtt töltene valaki vele annyi időt, mint én, akkor tudná, hogy csak leterhelt. Az uralkodó gondolata mindig is az volt, hogy a családjának meglegyen a napi jó érzéshez mindenük.
A feleség szintén a cégben dolgozott, de 30 év után más területre ment, ami akkor bölcs döntésnek tűnt tőle.
A férj a vállalkozásaikban eljutott odáig, hogy a feleség jelenlétében nem szólalt meg. A vállalkozásait egymás után megszüntette. Az új próbálkozási egyre – másra kudarcba fulladtak, hiszen nem tudott már támaszkodni a feleségére, a legfőbb szövetségesére, mert 28 év és a kudarcok ellenséggé tették őt.
A feleség valamennyi kudarcos esetben, hozzá fűzte a véleményt, ami legtöbbször így hangzott. „Na hát, nem meg mondtam, hogy így lesz?”

A barátomat „kezelés” alá vettem. Növeltem az önbizalmát, azzal, hogy megmutattam neki, hogy ki is Ö valójában. Megtanítottam felismerni a kritikát és megtanulta azt visszautasítani. Kihoztam a „mélydepressziójából” (ahogy ö fogalmazott.)
Ennek – ugyan még nem a legjobb – eredménye volt a számolás.
A barátomnál megjelenő testi bajok (inkontinencia) is már előjöttek, aminek okozója elsősorban a feleség „beszólásai, jóslatai” voltak.
Tette ezt természetesen teljes jóakarattal.
Komolyan mondom, nem ércelődök. Tapasztalható a jó szándék, csak egy hatalmas adag ismeret hiánnyal. Ami abban nyilvánul meg, hogy nem tud a feleség az élet törvényszerűségeiről, az emberi hibákról és kapcsolódásokról semmit.
Így “teljes jó szándékkal”, egy – egy jól elhelyezett kritikával a párjának egy – egy „koporsószeget” adott, aminek hatására egyre csak csökkent az önbizalma és végül a Bíró Győző és az Érző Tóni közösen halálra ítélik az illetőt, a fizikai testét, mondván. „Ha ilyen rosszak vagyunk, akkor élni nem érdemes.”
Megjelentek a (szomatikai) testi problémák itt is.
A vicces a dologban az, hogy szinte minden esetben, – amit vizsgáltam – a kritizáló fél nem ismeri el, nem ismeri fel és el sem akarja fogadni azt, hogy Ö kritizál.
A védekezések palettája a csillagos égig tart…”Ez nem kritika, ez az igazság. Miért lenne ez kritika? Veled nem lehet beszélgetni, mert mindent kritikának veszel. Amióta tanulsz, azóta sokkal érzékenyebb lettél és nem lehet veled beszélgetni. stb.” (Megjegyzem: érdemes lenne átfutni a felső sorokban, hogy mit tartok én kritikának.)
Sajnos a feleség nem volt oktatható, így a barátomat, tanítottam meg arra, hogy mikor, milyen hangulatban mit taníthat meg a párjának.
Egy komoly dolgot elsőre elért. Nevezetesen az „5 percnél tovább nem haragszom a másikra” trükköt.
Amit úgy lehet bevezetni, hogy amikor jókedvűek mind a ketten, akkor megbeszélik, hogy bármennyire is összevesznek, akkor az első csönd után, – mert a veszekedéskor mindig van csönd is – 5 percnél tovább nem haragszanak egymásra, és csökkentett hanggal, mondjuk egy teát vagy kávét isznak.
Ez történt ebben az esetben is. A férj megkérdezte, hogy “iszunk egy kávét?” És kávé ivás közben elmondta a barátom a véleményét. Ami így hangzott.
„Te nagyon precíz és rendszerető vagy (Dicsérettel kezdett, hogy biztosítsa arról, hogy nem veszekedést akar.) Én teljesen másként gondolkodom mint te.(önbizalmat növelt.) Nekem a ruházatom fogyó eszköz. A korom miatt, hullámzóan kiizzadok (szomatika) és akkor minél előbb meg akarok szabadulni a zakómtól, ezért a leg kézen fekvőbb helyre teszem.”
Persze a feleségnek erről is volt véleménye, de akkor még hármat adhatnék a nyolc kritikához, de a lényeg az, hogy a kettejük ügye elindult egy úton.
A feleség kezdi megérteni a kritikát, mint “ideg fegyvert”, mert vissza – vissza szólt a férjének, indokolt esetben, hogy „Ez most nem volt kritika?”
Ennek eredményeként a hangulatváltozás észlelhető. Csökkentek a kritikák, mind két fél részéről, de a játéknak még közel nincs vége.

Nézze és élje át, a kritikáknak a súlyát. Ha teljesen megérti, elfogja, akkor  belátja, hogy ez egy idegméreg valóban. Hogy hat az biztos, csak nem tudni mikor.

Miért kell védekeznünk ellene?
Védekezni azért jó, mert egész biztosan, hogy hosszabb ideig él az, aki kevés kritikát kap, vagy kezelni tudja azt. A legjobb, ha megtanulja udvarisasan vissza utasítani. Erről írni fogok majd, hogy “hogyan fogadja a kritikát” címmel. Addig is…

Mi a megoldás?
A megoldás az ami, még igazán érdekes.
Mondjuk holnaptól, …nem, nem mától,… szóljon azoknak, akik fontosak Önnek, hogy állítsák meg abban, hogy kritizáljon. Ha szólnak, hogy “most ezt kritikának érzem.” Akkor észre fogja venni, hogy mennyit kritizál.
(Megjegyzem; sajnos egy kritikát nem lehet bocsánatkéréssel elintézni. Otti halja, Győző ítél, Anti iktat mindig, minden esetben. Ön ezt megakadályozni nem, csak tompítani tudja!)

Ha megtanul figyelni a kritikáira, megtanulja észrevenni, akkor gyakorlással abba tudja hagyni.
Sajnos a Magyar emberek zöme siránkozni (hald a himnuszunkat) és kritizálni tud profi módon. Az értékek természetesek a számára és nem tudja azok örömeit kellő minőségben átélni. Igaz ezt nem is tanulhatta az iskolába.

Aztán itt egy törvényszerűség is.
“Azt kapjuk, amit adunk.”
Ha sokat kritizál, akkor a kritikusok csak úgy hemzsegnek maga körül. Válogassa meg a barátait. Aki sokat használja a „de” radírt, abban ne bízzon meg.
Apropó…

Halott a “de” radírról?
Az első példában a Vicces Lajos használta és törölte a „de” előtti állítását. Ezért nevezem radírnak.
Csináltam egy kísérletet egy nagyon komolynak ígérkező tárgyaláson. Leírtam a másik fél, „de” után következő mérlegelésit és mondat részeit, majd a társam elé tettem a döntési szünetben. Csomagoltunk és elköszöntünk. Később bebizonyosodott, hogy nagyon jól tettük.

A védekezés részei, hogy…
1. Ön se kritizáljon.
Gyakorolja az önkontrolt a fent leírt módón.

2. Ismerje fel, ismerje el a kritika minden formáját,
és utasítsa vissza. (Igyekeztem gyakorlati példákon bemutatni a legsűrűbb előfordulásokat.)
Ne feledje, hogy igaz az a mondás, hogy „Mindenkor, mindig, mindenkinek igaza van” Mondja el a másik félnek az Ön Győzőjének az igazságát.
Ezzel a trükkel, türelemmel és sok kitartással csak győztes lehet.

3. Kerülje a kritikusokat.
A húsbavágó hatásairól írtam. Idegtépő.
Ha meg tanul ellene védekezni, akkor szellemileg megerősödik, növekszik az önbizalma.

4. Keresse mindenben meg a szépet.
Ez a szabadság és boldogság érzését adja.

5. Vegye komolyan, érzékelje azt, hogy Önben is van (lehet) három főszereplő, az Otti, a Győző és a Tóni, akiket csak erős akarattal lehet irányítani.
6. Tanuljon meg dicsérni.
Mindenkit, aki jól végzi a feladatát. Főként a gyerekeit.
Szeretett teljes, magabiztos, önbizalommal teli felnőtt lesz belőlük.

7. Tanuljon meg nevetni.
A nevetés endorfint (kellemes érzést adó hormont) szabadít fel. Gyakorolja tükör előtt. Érdekes eredményt ad.
8. Ne adjon feltétel nélkül senkinek, semmit, “csak úgy”. (…mert mondjuk a gyereke, és a gyerekének csak mindig adni, adni kell.) Kérjen érte MINDIG valamit.
Tudva azt, hogy valójában nincs feltétel nélküliség, jobb ha abban a pillanatban tisztázzák, hogy amit ad, azért mit kap s annak mi az ára, és egyenlítsek ki a “SZÁMLÁT”.
A számlát azonnal kikell egyenlíteni, a “majd” nem egészséges megoldás.
Nincs nagyobb csapda annál, hogy ha például a szülő a tetteiért hálát vár a gyerekeitől. Nem találkoztam még olyan esettel, ahol a szülő elégnek érezte a hálát vagy hogy a gyermek elégnek érezte azt amit kapott élete folyamán.
9. Ne tervezzen vagyonokat hátra hagyni. Az örökösöket várásra, semmittevésre ösztönzi.
A legtöbb örült, örültség a gazdag családokban van.
A gyerekeit élni kell megtanítani, nem “adományokat” elfogadni és költekezni. A jóléti társadalomnak e-nélkül is vannak bőven aggodalomra okot adó hibái. (Cigi, ital, kábszer, szexuális szabadosság stb..)

Ezek csak a legfontosabb dolgok egy részei, amire már megvannak a tudományos eszközök, hogy kezelni tudja Ön is.

Aztán majd egyszer csak, csak eljön az az idő, amikor megbízik mindenkiben. Szeretni fog minden Ön körül élőt. És rájön arra, hogy az emberek alapvetően jók, pont olyanok, mint ÖN.

Szép napot kívánok!

Kérdezzen, itt és most, ha személyes kapcsolatot óhajt: 

Ajánlom a fent leírtakat a feleségemnek, a két fiamnak, és a lányomnak. Ezen a módon kérek bocsánatot az általam kimondott kritikák miatt.

Hajdú Tibor J.
2017.10.10.